A család Tokaj-Hegyaljához kötődő története egészen IV. Béla koráig nyúlik vissza, amikor
olasz telepesekként kerültek Hegyaljára (akkor még Stipula néven), hogy meghonosítsák a
szőlőművelés és borkészítés modern technológiáját. A borászati tradíció nemzedékről
nemzedékre szállt, aminek folytonossága ma is tart.
A szőlőkataszter I. osztályába tartozó szőlőbirtok a vulkanikus eredetű Zemplén hegység dél-
délkeleti lejtőin találhatók. A család szőlői a Szegi határában fekvő Poklos dűlőben, valamint
Olaszliszkán a Vay, és Tolcsván a Kincsem dűlőben helyezkednek el. A szőlőterületek égtáji
fekvése kitűnő, s a tengerszint feletti magasságuk is optimális: 150-250 m-es fekvésükből
kifolyólag sem a késő tavaszi, sem a kora őszi fagy nem károsítja az ültetvényeket, így a
termés minősége folyamatosan a legjobb alapanyaggal látja el a pincészetet. Tokaj-Hegyalja
legjellegzetesebb bora a Tokaji Aszú, valamint az édes és száraz Szamorodni, melyek
alapanyaga a vidék jellegzetes szőlőfajtái a furmint, a hárslevelű és a sárgamuskotály.
A család hagyományos módon kezdi a szüretet október második felében, amikor a szőlő már
túlérett állapotba kerül, és a szőlő cukortartalma eléri a 22-24 fokot.
Az egyes dűlők szőlőtermését külön kezelik a szürettől a palackozásig. A préselést igen kíméletesen végzik.
Az így kapott magas minőségű must az alapanyaga a mindig magas színvonalú Babits
boroknak. A tokaji borok jellegzetes karakterének kialakulásában meghatározó szerepe van
a pincének, a pincefalakat borító nemes penésznek (cenospodium cellare) és a nagy
tradíciókra visszavezethető tölgyfahordókban való érlelésnek. A riolittufába vájt, több száz
éves pince hőmérséklete állandó 10-12 C.
Cím: 3918 Szegi, Hrsz 032/8, 37 Főút 43-44 km között bal oldalon Sátoraljaújhely felé
Web: www.babitspince.hu

